Élelmiszeradalékok - E számok

Az E számok számos vihart kavartak már, elterjedt róluk, hogy ártalmasak, rákkeltőek, kerülni kell azokat az élelmiszereket, amiben benne vannak, bélgyulladást okoznak stb., hosszan sorolhatnám a listát. Úgy gondolom, hogy ezzel kapcsolatban szükséges néhány dolgot tisztázni!

Mik ezek az E számok?

Az élelmiszerek előállítása során sokféle anyag kerül az ételekbe, melyek tartósítószerek, színezékek, antioxidánsok, állagjavítók, ízfokozók, hosszú a lista, és bizonyos anyagoknak más-más neve van az egyes országokban, ebben kellett rendet tenni, ezért kaptak számokat ezek az adalékok, így lehetett egységesíteni a rendszert, illetve egyszerűsíteni is, mert az anyagok kémiai neve végképp bonyolult lenne. Csoportokba sorolták az adalékokat, pl. a 100-181 a színezékek, a 200-297 a tartósítószerek csoportja, a részletes listát ld. itt: https://hu.wikipedia.org/wiki/E-sz%C3%A1mok#E200.E2.80.93E297

Kiemelek néhány példát, ezek mindenki által ismert ártalmatlan anyagok:

  • E300: C-vitamin
  • E 306: tokoferol, ismert nevén E vitamin
  • E 441: zselatin

Ha azt látom az étel összetevőinek listájában, hogy E300, akkor megijedek, de ha azt, hogy C-vitamin akkor valószínűleg nem. Megnyugtatok mindenkit, hogy a legtöbb E nem rejt ijesztő vagy káros anyagot!

Miért kell az ételekbe adalékanyag?

Réges-régen az ősember gyűjtögetett és vadászott, amit szerzett, azt megette, nem tette félre az ételt. Aztán elindult az élelmiszerek megtermelése, az ételek nagyobb mennyiségben való előállítása, és kialakult a munkamegosztás. Lett pl. molnár, aki megőrölte a gabonát és lett pék, aki megsütötte a kenyeret. Az elkészült terméket tárolni és szállítani is kellett, ezalatt nem romolhatott meg, ezért fokozatosan bővült azon anyagok száma, melyek a tartósítást segítették. Persze rengeteg szer manapság már nincs használatban, mert kiderült róla, hogy problémát okozhat, pl. a szalicilt gyerekkoromban még rendszeresen használták a háztartások befőtt tartósításra, ma már szerintem senki nem alkalmazza.

Persze, hogy jó lenne mindent mindig frissen készíteni a kertben szedett alapanyagokból, de ennek mai életünkben nincs realitása, boltban vásároljuk ételeink alapanyagait és a kész ételeket egyaránt.

Természetes vagy mesterséges anyag?

Ez határozottan nehéz kérdés, a C-vitamin természetes, vagy mesterséges? Mindkettő, a molekula szempontjából gyakorlatilag mindegy, a hatása ugyanaz lesz. Az E anyagok nagy része egyébként természetes anyag, pl. növényi eredetű, mint a szentjánoskenyér liszt (E410) vagy a guargumi. Jut eszembe! A guargumi (E412) körül nagy pánik volt 2007. körül, amikor egy dioxinnal szennyezett szállítmány került Indiából a kereskedelembe, ekkor is a dioxinnal volt baj, és a régóta használt (azóta is problémamentesen használatos) guargumi vétlen volt a dologban.

Nyilván mindent érdemes kerülni, ami nem feltétlenül szükséges a szervezetünknek, pl. a színező anyagokat véleményem szerint nyugodtan kihagyhatnánk az ételekből, de egy szép színű gyümölcslé vagy ketchup jobban eladható. Veszélyt meg mi magunk is csinálunk a konyhában, amikor pl. túl forró grillen sütjük meg a húst, vagy túlsütjük a krumplit, a piritóst, és az étel felületén káros égéstermékek keletkeznek. A ropogósra sült ételt pedig sokan szeretik!

James Kennedy Ausztráliában élő brit kémiatanár érdekes módon világít rá, hogy indokolatlan megijednünk csak attól, hogy egy ételen hosszú, ismeretlen kémiai nevekből álló lista szerepel összetevőként. Érdemes az interneten megkeresni az általa leírt kémiai összetételét az áfonyának, tojásnak, és banánnak, elég ijesztő, pedig semmi mesterséges nincsen bennük.